Mivel fűtsük?
A szén-, fa- vagy vegyes tüzelésű kályhánkat csak aprított fával, papírral, valamint a kereskedelemben kapható alágyújtóssal gyújtsuk be. Soha ne használjunk éghető folyadékot (petróleum, gázolaj, benzin) a tűz élesztésére, mert súlyos robbanás és sérülés lehet a végeredmény. A tűzhelyek tisztításakor összegyűlt hamut, salakot csak teljesen kihűlt állapotban, vagy vízzel lehűtött állapotban ontsuk a tárolóba.
A jó tűzifa száraz, legfeljebb 20 százalék nedvességtartalmú keményfa. Magas gyantatartalmú fák, például a gyümölcsfa vagy fenyő nem alkalmasak kandallóban történő tüzelésre. Ideális a „lábon száradt” keményfa, ahol a fa már tökéletesen száraz. A szárítást mi magunk is végezhetjük. Ehhez egy a szabadban lévő fedett hely (például féltető) szükséges, amelyen a levegő szabadon átjárhat, vigyázva arra, hogy nedvesség közvetlenül ne érhesse. A száradáshoz szükséges idő ideális esetben másfél év. A fa víz- és gyantatartalma jelentősen befolyásolja a kandalló füstölését és hőleadását. A tűztér belső felületére és üvegajtajára ráégett gyanta csak igen nehezen távolítható el, ezért fenyőfát csak gyújtósnak használjunk.
Így válasszunk!
A kandallót a tűztere alapján szokták kiválasztani. A komoly forgalmazók feltüntetik a normál és a maximális teljesítményt, ezt azért fontos megemlíteni, mert bizonyos termékeknél csak a maximális teljesítményt közlik és normál teljesítményt nem. A maximális teljesítmény az, amely terhelést a tűztér hosszabb ideig károsodás nélkül elvisel, viszont itt a hatásfok már lényegesen rosszabb, mint normál terhelésnél, tehát a zárt tűzterekre jellemző 75 százalékos hatásfok helyett csak 40-50 százalék, figyelmeztetnek a Technical Kft. szakemberei. A terhelésnél ezért a normál teljesítménnyel érdemes számolni, mert ha egy kisebb teljesítményű tűztérrel kényszerülünk kifűteni nagyobb légteret, csak 50-60 százalékkal több fa eltüzelése mellet tudjuk megtenni, ami igen pazarló és ez által környezetszennyező is.